Szerencsésebb napokat.
De jó rég jártam erre is, ejnye... és mint legutóbb, ezúttal is egy könyv ihlette a címet. Pontosabban: A könyv, az egyik a sok közül, amit nem kellett volna elolvasnom, annyira jó. De komolyan, imádom a trilógia első két kötetét. Alig várom a harmadikat.
Ebben a szerelmi szál nem vonzott annyira, szurkoltam, hogy Lena a könyv végéig kitartson Alex emléke mellett. Mert hát Alex az Alex. Az előző bejegyzésnél örömódákat zengtem róla, de most se hagyhatom ki.
Miért nem vártam, amíg megjelenik a befejező?
Befejező... ez olyan kiábrándító. És akkor nem lesz tovább?
Nem, ez nem lehet. Ha az utolsó fejezet utolsó oldalának utolsó betűjéhez érek is, akkor sem lehet vége. Magammal viszem, a lelkemben fogom hordozni.
Mert ha beleéltem magam, velük együtt harcoltam, nincs visszatérés: talán órákig csupán, de úgy éltem, ahogy ők.
Mostanában teljes a káosz az agyamban, ihlet jön, jövöget, ráadásul meg is betegedtem.
Akit pedig a Leave me Alone sorsa érdekel: szépen halad.
Legyetek jók, és ne egyetek túl sokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése