Yume no kayohichi...

Sziasztok, itt van az ígért bejegyzés, ami a 18-19-20.-ig tartó karuta táborról fog szólni elsősorban.
Ez a három nap véletlen találkozásokban bővelkedett, ugyanis két barátnőmmel is találkoztam, egyszer pénteken a suli felé menet, miután sikeresen vettem bérletet az új automatából, egyszer pedig szombaton, amikor már majdnem itthon voltam és egy-két megállót kellett már csak tennem busszal.

1. nap
Azt hiszem, a fentebb említett automata miatt előbb keltem, mert életemben nem használtam még olyat. Első próbálkozásra nem is sikerült, de lehet, hogy ez azért történt, mert nem nyomtam meg elég határozottan a gombot. Aztán megnéztem, hogyan kell, és másodjára simán ment. Az út további része zökkenőmentesen telt, amikor pedig már a villamostól sétáltam az iskola felé, összefutottam Satsuki-sannal és végigbeszélgettük a maradék pár métert. A célállomáshoz érve megettem életem első mochiját, nagyon finom volt. 
Egy játék után megebédeltünk, mégpedig curryt. Nagyon finom volt, és mivel maradt még négy hatalmas adag, az egyiket elkértem. Otthon viszont meggyűlt vele a bajom, mert kábé csak a felét tudtam megenni, de megérte, mert jóllaktam vele. Visszatérve a délutánhoz: még játszottunk hármat, aztán Kasumi-sannal, Satsuki-sannal és Tia-sannal beültünk enni egy jót egy gyorsétterembe, bár én csak egy shake-et rendeltem magamnak. Amikor elváltak útjaink, még bolyongtunk egy kicsit Satsuki-sannal, hogy megtaláljuk a metrópótló buszt. Végül mi is elköszöntünk egymástól, én meg mentem haza curryt enni.

2. nap
Vagy én késtem le a buszt, vagy a busz nem jött. Mindenesetre pár perc álldogálás után úgy döntöttem, hogy felsétálok a hegyre. Akkorra már piszkosul meleg volt, én meg nem vittem magammal vizet. Szóval ezért is idegeskedtem egy kicsit, mert be kellett mennem a boltba venni magamnak valamit, ráadásul az se derült ki számomra, hol van a metrópótló. Az a lehetőség is felmerült, hogy lesétálok egy megállót, de azt az utat életemben egyszer tettem meg.
Ja, igen. Szombaton volt a con is. Ezt teljesen elfelejtettem, és csodálkoztam, amikor megláttam egy lányt a buszmegállóból, de amikor felszállt még két lány társaságában, akik be voltak öltözve, leesett a tantusz. Kicsit fájt a szívem, mert szívesen mentem volna én is, de a busz már a karuta felé vitt. Ugyanott szálltunk le, azonban ők a metró fele sétáltak, én meg a bolthoz. Néhány perc szenvedés után rájöttem, hogy nem tudom levenni az egyik vizet, ami a legfelső polcon volt, ezért arrébb mentem pár lépést és beszereztem egy másik fajtát. Fizetés után siettem is ki a megállóba, hamarosan pedig jött is a busz. A - számomra - végállomásra érkezve úgy voltam vele, hogy ha nem találom meg a pótlót, komolyan lesétálok, annak ellenére, hogy akkor talán csúnyán elkéstem volna. De erre nem volt szükség, mert egy véletlen folytán kiderült, merre is kell mennem. Jej! :D 
Újra játszottunk egy csomót, de ebéd után ezúttal nem hármat, hanem csak kettőt, mert egy szünetben az egyik sensei jóvoltából megtudhattuk, hogyan kell készíteni a japán teát, mint a teaszertartásokon. Ettem édességet is, meg is ittam a teát, ami nagyon, de nagyon forró volt, a híresztelések ellenére pedig nagyon finom, nekem legalábbis ízlett. 
Úgy volt, hogy elmegyünk karuta után pár osztálytársammal a Komachiba, de nekem sajnos végül nem jött össze.

3. nap
Zárásként egy minibajnokságot tartottunk. Kétszer győztem, de kétszer nagyon csúnyán vesztettem. Mindenesetre megcéloztam, hogy legközelebb még jobb legyek. Ehhez gyakorlás kell, meg még egy kis gyakorlás, meg persze a reflexeim gyorsítása. Amíg megtehettem, ettem egy csomó sütit, de érdekes módon most nem igényeltem annyit, mint legutóbb. Vagy a sütik voltak töményebbek, nem tudom. De azt el kell mondjam, hogy mind a három nap jól éreztem magam, sokat nevettem, sok kép született, meg minden, ami egy táborban csak kell. Az idő is jó volt, leszámítva a pénteki kis esőt, amikor végre használhattam a még júniusban vett esernyőmet, egyébként reggelente szinte meg lehetett sülni. Jelen sorok írásakor elkezdett esni.

Majd még jelentkezem nyáron. Jó szünetet, és le ne égjetek a napon! ^^ 

Újraindítás

Sziasztok! 
Szépen haladok a történettel, amit a címek is mutatnak. Megszületett a leghosszabb fejezet is, kicsit több lett, mint 15 oldal. Érdekes módon nem húzódott el annyira. 
Bár a címek visszakerültek, a fejezetek nem. Mindenesetre talán egy-két special helyet kap. :D 
Mit mondhatnék még... itt a nyár, írhatnék, de egész délelőtt nem csinálok semmit, ha pedig belekezdenék az egyik sztoriba, rájövök, hogy utána kell néznem valaminek, aztán meg itt ragadok... xD Ez már csak így van nálam. Mindenesetre a lelkesedés megvan, csak az a baj, hogy elalvás előtt, reggelre meg alig lesz belőle valami. 
Na de most kellően felspannoltam magam, megyek is alkotni valamit. A következő bejegyzés talán valamivel hosszabb lesz, és a közeljövőben még felkerül. Addig is további jó nyarat.