Sziasztok, kedves Olvasóim!
Eljött egy olyan esemény az életemben, amit szerintem megér archiválni, ugyanis ma néztem meg az Egerek című előadást. De csak sorjában.
Mindenféle külső ok miatt később tudtam csak elindulni, mint terveztem. Sokkal később. Meg voltam róla győződve, hogy sosem érek oda, arról nem is beszélve, hogy egyszer sem jártam még az adott színházban. A környéket ismerem valamennyire, de fogalmam sem volt róla, melyik az adott épület, csupán egy-két támpontom volt. Végül, amikor már úgy voltam vele, hogy a telefonos segítséghez folyamodom, még előtte megkérdeztem valakit, aki a kicsivel előttünk lévő épületre mutatott. Ezúton is köszönöm neki!
Körülbelül tíz perccel az előadás előtt jutottam be, az ajtóban megláttam atyámat. Mikor odamentem hozzá köszönni, kiderült, hogy egy sorral előrébb ülök, de körülbelül előtte.
Nemsokára kezdetét is vette az előadás. Bevallom, láttam ezt a darabot, nem is egyszer, ezért fura volt, amikor olyan részek is megjelentek, amikhez eddig még nem volt szerencsém. De nem kellett csalódnom.
A színészek egytől-egyig remekeltek, a dalok is szépek voltak, sőt, felcsendült egy számomra új szám. Azt hiszem, ez lett a kedvencem mind közül, pedig a többinek sem kell panaszkodnia. Az öltözékekről (elfelejtettem a szakszót...) is meg kell emlékeznem, a fehér és a szürke egerekéről egyaránt, meg persze a Nagy Macskamáguséról és Pascaléról. Az újra meg újra felbukkanó kisegerek pedig véleményem szerint színt vittek a darabba. A lufik nemkülönben. :)
Sose ment, hogy egy szóval zárjak le valamit, de ezúttal megpróbálom. Úgy gondolom, egy igazán igényes előadást tekinthettem meg és szívesen megnézném még egyszer.
