Fagyi és fogászat

Napsütéses jónapot kívánok mindenkinek e szép, tavaszi napon. A nap süt, itt a tavasz, és kabát nélkül egy helyben állni nagyon dermesztő érzés. xD
Ez az a nap, amikor el lehet mondani rólam, hogy megvolt a legelső, komolyabb fogászati élményem. Ma reggel szép kényelmesen felkeltem, reggeliztem, aztán rájöttem, hogy indulni kéne, ezért sietni kezdtem. Nagy mázlimra elértem a buszt, így nem késtem el. Miközben utaztam, és élveztem a fényt, néztem ki a fejemből, és alig eszméltem fel, de már meg is érkeztem a végállomásra. Átsétáltam a villamoshoz, és azon agyaltam, hogy oda fogok-e érni időben. Leszámítva egy kisebb eltévedést, egész jól odaértem, és pont időben. 
Bementem, és leültem a székre, ahogy szokott lenni. De aztán jött néhány németül beszélő bácsi. Kár, hogy ebből a nyelvből nem értettem semmit. 
A fogmintánál majdnem megfulladtam, mert alig tudtam orron át lélegezni. Lassan végeztem, és elindultam hazafelé, de még beugrottam a csarnokba, ahol előkerült egy olyan dolog, amiről még álmodni sem mertem: savanyúkáposztás fagyi. Ez annyiból áll, hogy egy papírt felgöngyölnek tölcsér alakzatba, és beleraknak egy kis káposztát. Amikor felmentem a mozgólépcsőn, elkezdtem enni. Pontosabban harapdáltam, és úgy keltem át a városon, csak az a kár, hogy a harmadik villamosmegállóra elfogyott. 
További jó időtöltést kívánok, és meg ne fagyjatok! xD ^^

Hideg

Szép jó napot kívánok mindenkinek.
Remélem, sikerült mindenkinek ez a hét, legalábbis jobban, mint nekem. Igazából nem is történt semmi, de valami túlérzékeny állapotba kerülhettem, nem tudom, miért. De annyi elég hozzá, hogy ürességet éreztem a lelkemben. Talán az álmaim, vagy a könyv miatt van, amit szerdán olvastam. Vagy egyszerűen az időjárás teszi, nem tudom. Nem volt a legjobb, de szerencsére már ma reggel elmúlt ez az érzés, ez az üresség. A mai napom nagyon jó volt. ^^
Már csak egy dolog nem hagy nyugodni: tavasz van, de nagyon hideg. Fázom, bár a radiátor mellett ülök.
Kicsi bejegyzés lett, elnézéseteket kérem. További kellemes napot! ^^ 

Nosztalgia

Szeretettel köszöntök mindenkit eme szép, tavaszi napon!
Van egy olyan érzésem, ami már régóta nem hagy nyugodni, hogy nem vagyok normális. xD De tényleg nem. Az elmúlt időben egész idáig, sőt, még ezután is a nosztalgiának szenteltük az életünket Kuzuval. (akinek teljes szívből hálás vagyok, hogy segített e blog létrehozásában ^^) 
Témánk a nem annyira távoli, de nem is közeli múlt ecsetelése, egészen pontosan az októberi MondoCon, valamint az augusztusi mozizás Kuzuval és Kaito-samával. 
Az egyik legjobb filmet néztük meg, amit moziban láttam. Megjegyezném, nem voltam túl sokszor moziban, ez az első eset, amikor a barátaimmal ültem be egy filmhez. 
Tehát, először is felrémlett (e évben már sokadszorra) ennek az élménynek a kezdete, ugyanis Kaito-sama többször is fel lett hívva Kuzu által, hogy hol van. Addig mi Kuzuval szórakoztunk egy általam vitt játékkal, aki most sajnos gyengélkedik. T_T
Lényeg a lényeg, mikor Kaito-sama is megérkezett, és a jegyeket is sikeresen megvetük, sétálgattunk a West End tetején. A film előtt megvettük a popcornt és az üdítőt, és bár kis méretű kukoricát kértem, még a film véget érése után is azon nyammogtam. Még sétálgattunk egy kicsit, majd szétszóródtunk és mindenki ment a maga útjára.
Nem sokkal később, pontosabban október másodikán vettem részt életem első AnimeConján. Nagyon izgultam, hogy odaérek-e időben, és mivel aznap nem láttam teljesen, egy kicsit nehézkes volt megtalálni Kuzuékat, miután leszálltam a metróról. Mikor összegyűlt a kis csapat, elindultunk a buszmegállóba, és néztük: mikor jön a busz? Közben kezdett örömrohamom lenni. xD
Megérkezett jó sokára a busz, felszálltunk rá, és mikor odaértünk, villámsebesen leszáguldottunk róla, és mentünk sorba állni. Már ekkor is rohangáltunk összevissza, és készenlétben voltam a merülő fényképezőmmel. 
Amikor bejutottunk, Kuzu megtámadta az elefántokat. A többiek átöltözése után indultunk szétnézni. 
Igazából körülbelül a nap fele úgy telt, hogy keresgéltük egymást, de így is élveztem. Vettem egy fátyolos kalapot, amire a nap végére ráragadt a Gyászoló Kalap név. Mert hogy a fátyolt az arcom elé hajtottam. xD Végül is két fényképezőt is lemerítettem, és a telefonommal is csináltam képeket.
Ez a két emlékezetes nap régóta kísért, és rendszertelen időközönként felbukkan emlékeimben, és információt cserélek ezekkel kapcsolatban Kuzuval és/vagy Kaito-samával.
Szép, idióta, gondtalan órák... hiányoztok. T_T

További szép napot, és álmodjatok minden jót. 

Karakterek

1. Név: Torigawa Akira
    Kor: 20 körül 
    Haj: fekete
    Egyéb: Nem tud érzelmeket mutatni.

2. Név: Kobayashi Mia 
    Kor: 18
    Haj: Hosszú, fekete
    Egyéb: Szereti az őrült ötleteket.

3. Név: Zangjaku Kazumi
    Kor: 15    
    Haj: Fekete, hosszú
    Egyéb: Utálja, ha álmából a lámpafény ébreszti fel.

4. Név: Yamaguchi Shiro
    Kor: 17
    Haj: Fekete, tépett
    Egyéb: Nagyon jól néz ki.

5. Név: Sushitama Kai
    Kor: 19-20 körül
    Haj:  Kékesfekete
    Egyéb: Egyenlőre nincs adat. 

A lista még bővülni fog. Lesz még egy csomó mellékszereplő, akik szinte főbb szereplővé lépnek elő.

Köszöntés

Üdvözlök mindenkit piciny blogomon. Kicsit lassan indulhat be az élet, de azért igyekszem. 
A bejegyzések egyik fő témája az általam írt történet és egyéb részei, amit egyenlőre hetente fogok felrakni, aztán ahogy esik, úgy puffan. 
Mindenkinek szép estét kívánok! ^^