2011. július 29., péntek

Hallgatás az esőben

Ezt a kis történetet egy zene ihlette. A hangulata megfogott, és megalkottam egy olyan részletet, ami alatt játszódhatna. 



- Hol vagy? -suttogtam. Minden olyan sötét volt... a házak, az aszfalt és a csöpögő eső között teljesen egyedül voltam. Egyedül...
A végtelen sötétségben megéreztem valamit. Odafordítottam a fejem és megláttam a kezét.
Halványan mosolygott.
- Itt vagyok. 
Lassan, erőtlenül melléhúzódtam. Légzésünk nyoma látható volt a hidegben. Hosszú ideig csak hallgattunk, végül megszólalt, bár olyan halkan, hogy csak én hallhattam meg.
- Hideg van. Nagyon hideg. És fáj, annyira fáj...
- Tudom. Nekem is -lihegtem gyengén. A lelkünk egy volt, így jobban átéreztük egymás fájdalmát.
Kis idő múltán újfent megszólalt, bár hangja mintha nyomatékosabbá, erőteljesebbé vált volna.
- Ugye, mindig velem maradsz? Nem hagysz el soha?
Gyengéden rámosolyogtam.
- Amíg tudok, veled leszek.
- Akkor jó... -nyugodott meg. Hangja elbicsaklott, szinte már csak lehelni tudott. Ahogy én is...
Hirtelen furcsa melegség töltött el. Már nem érdekelt se a hideg, se a fájdalom, se az eső, ami egyre hűtötte testünket. Csak az számított, hogy ő itt van...
Befészkeltem fejemet a válla és a nyaka közé, ő pedig átkarolt. Olyan megnyugtató volt, de tudtam, ha valamelyikünk becsukja a szemét, nincs visszaút. 
Egymásra néztünk. De jó így, a szeretett férfi karjai közt...
Rámosolyogtam, mert nagyon boldog voltam. 
- Kislány, ugye nem alszol el? -kérdezte, de nem válaszoltam. Miközben kerestem a kezét, láttam, ahogy mozog az ajka. De nem hallottam. 
Lassan, boldog mosollyal kezdtek lezárulni szemeim. Mintha az eső is elállt volna, csak őt éreztem: az illatát, keze szorítását a vállamon, halk szívverését. 
Olyan jó volt így...
Szemem lecsukódott teljesen, légzésem pedig megszűnt. Suttogtam még egy utolsó szót, amit csak neki szántam. Ezután fejem kitisztult, majd köd ereszkedett rá. Gondolataim megszűntek létezni.
Sötétség borította be az agyamat, nem láttam semmit. De nem is akartam már... testem békésen szunnyadt, szunnyadt örökké...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése